Másnap, egy szelet pizzával mellettem, a padlón ébredek, párnára hajtva fejem. Annyit beszélgettünk Bettivel, na meg közben rávett egy kis borozgatásra is, így hamar kidőltem - amúgyis álmos voltam, na meg a mennyiség amit ittam, nem is volt sok ahhoz képest, de a pia mindig elálmosít. Kopogás, majd Betti lép be hozzám miután megbizonyosodott arról, hogy fent vagyok, és ül is le velem szemben, hogy a dobozban hagyott maradék két szelet pizza közül az egyiket megragadva, jóízűen beleharaphasson.
- Jó reggelt, Csipkerózsika!
- Neked is, mennyi az idő? - törlöm ki a csipát szememből, miközben igyekszem felülni.
- Pontosan most múlt tizenegy. Ennyire nem bírod a piát?
- Nem, dehogy. Az otthon fogyasztott házi pálinkákhoz képest ez semmi volt, csak álmos voltam már eléggé - felveszem a mellettem heverő pizzaszeletet a parkettáról, majd én is enni kezdek.
- Meg is lepődtem mikor hirtelen majdnem öngyilkosságot követtél el, gyorsan meg is kellett tartanom téged, mert eldőltél volna - nem veszi komolyra a dolgot, végig kuncogja a mondandóját, így én sem verem nagydobra.
- Lehet tényleg azt akartam tenni, zsák krumpli üzemmódban. Kinek a kórlapjára írtnák rá, hogy "halálozás oka: eldőlt a fáradtságtól és a bortól, és betört a feje".
- Bizonyára senkinek, de jobb is, hogy nem haltál meg, fostam volna a szellemedtől... - hangosan elkezdek nevetni, hiszen erre sokan azt reagálták volna, hogy "jaj ne mondj ilyeneket", ő pedig képes volt ezt a részt is poénra venni. - Mára amúgy van terved? Bulizni megyünk a srácokkal, szóval gondoltam jöhetnél te is, feltéve, ha nem lesz mégegy öngyilkossági kísérleted... - nevetve mutatok be neki, mire ő is elvigyorodik.
- Nem lesz, és szívesen megyek, ha a többieknek nem gáz.
- Dehogy, a srácok tuti örülni fognak, a lányok meg gondolom kicsit ellenségesek lesznek veled, de majd megszoknak. Az a baj, hogy mindegyik világ közepe volt a középsuliban, szóval elvárják, hogy ebben a társaságban is azok legyenek, na meg hogy tetszenek Ádámnak, akinek amúgy van barátnője, na meg Olivérnek - forgatja meg szemeit.
- És ha én is a képbe kerülök, akkor már világvége lesz, mert egyel több lányt kell ignoráltatniuk Olivér és Ádám számára, de az utóbbinak még barátnője is van? - tapintok rá a lényegre már csak poénból is, megjátszva a nyomozók hangsúlyát, mikor rájönnek a rejtély megoldásra. Nevetve bólogat.
- Pontosan, Watson!
A nap további részében lustultunk, beültünk a TV elé filmezni, de igazából mindketten a telónkat nyomkodtuk a végére, közben mutogattunk egymásnak minden poénos memét, vagy esetleg videót. Youtuben találtunk egy sorozatot, ami amúgy nagyon cringe, animékből szedett képekkel összerakott történeteket néztünk. Nem is tudtam, hogy létezik ilyen világ is az animések körében, de amúgy szórakozásnak pont jó volt, eközben chipset zabáltunk, meg Betti hozott sört is.
Éppen a szaftos részletnél tartottunk, mikor a történetbeli Sakura megcsalja Sasukét, a szőke rosszfiúval Narutóval, mikor megcsörren a telefonja. Jó, oké, nem éppen érett elfoglaltság, de mit tudnánk csinálni, egy ősrégi televízió társaságában? Betti a kijelzőre pillantva azonnal lefagy, és a karom után kap, felém mutatva a mobilját, melyen felfedezem Olivér nevét.
- Csak lazán, ne görcsölj rá! - bólint egyet és felveszi a telefont, majd beleszól.
- Szia Oli, mizu? - nem hallom mi a válasz, ezért kicsit közelebb fészkelődök hozzá, mire Betti középre tartja a telót és kihangosítja.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy akkor ma jössz a buliba?
- Aha, megyek. Na és te?
- Akkor érted megyek, oké?
- Rendben, de nem mennék egyedül - felém pillant. - A lakótársamat is elhoznám.
- Persze, jöjjön nyugodtan - válaszol is készségesen, közben a háttérből hallok egy másik férfi hangot; "gádzsi vagy csávó?"
- Csaj, Idióta - forgatja szemeit Betti. - Akkor gyertek értünk nyolcra, hová megyünk majd?
- Előbb kéne elkészülnötök, mert házibuliba vagyunk hivatalosak...
- Hová megyünk? - nézek Bettire, kérdésem suttogom és félig tátogom, de szintén tanácstalan, ezért megkérdezi Olivértől.
- Mogyoród, remélem nem fognak minket kidobni és ránk hívni a rendőrséget, de állítólag nem lesz nagy durranás. Kevesen is leszünk, meg gondolom a fele el se jön majd.
- Ja, én is erre gondoltam. Akkor majd talizunk - teszi le a telefont, majd rám pillant kérdő tekintettel, de tudom milyen válaszra vár, így bólintok egyet. Ügyesen nyugodt tudott maradni, viszont azt nem tudjuk, hogy hányra kéne készenállnunk, így már most elkezdünk készülődni.
S milyen jól tettük, ugyanis Olivér kopogtat az ajtón, este hétkor. Betti azonnal ajtót nyit, meg sem lep, hogy a srác tudja a kódot a bejárati ajtón, biztos jártas már a házban. Betti beszél vele pár szót, majd a nappaliba jönnek, nekem pedig komolyan eláll a lélegzetem. A srác egy kibaszott tökéletesség.
Dús ajkak, csillogó barna szemek, kis szeplő és vöröses-barnás haj. Nem csodálom, hogy Betti nem tud neki nemet mondani és azt sem, hogy Szabina bepróbálkozott a fiúnál. Bemutatkozik tökéletes mosolyával, majd én is megteszem ugyan ezt, és elindulunk lefelé.
- Remélem ez nem lesz valami hülye csalogató buli, mert ha megint fűből áll majd a "buli" akkor az utolsó vonattal, vagy busszal jövök haza - jegyzi meg Betti lefelé menet a kocsihoz, amúgy baromi csinosan néz ki. Fekete csőnadrág, amin tisztán látszik az a bizonyos dombozat, na meg egy piros hosszú újjú topszerűség, ami testére simul - természetesen itt is kiemeli nagylelkűségét. Fekete, tarkójáig érő szőke balayage haja egyszerűen kivasalva, buli smink és egy fekete kistáska a szettje, na meg a tornacipő. Hiába egyszerű, rajta mégis mesésen áll.
Én sem vittem túlzásba, khaki zöld színű, spagettipántos felső, amit Betti adott kölcsön, mert mikor meglátta miben mennék bulizni kiröhögött, így adott "pár" cuccot. Ugyan a nadrágja rám nagy, nincs mivel kitöltenem a naci tartalmát, így picit lezsernek néz ki rajtam az amúgy fekete farmer, plusz a szokásos tornacipő, és úgy ennyi. Táskám az is hátizsák, Betti meg is jegyezte, hogy el kell vele mennem vásárolni, mert a cuccaim eléggé trék. Felkaptam még magamra a dzsekimet is, hogy ne fázzak ha kint ragadnék.
- Nem, szerintem ez most nem lesz átbaszás - megyünk is az autóhoz, ahol már ül bent valaki. Egy szőke, kékszemű srác mosolyog Bettire aztán rám.
- Szia, Norbi vagyok - fordul is hátra az anyósülésről, kezét nyújtva felém. Karkötői és amúgy hosszú, copfba kötött haja sejteti, hogy bizonyára szereti a rock zenét, s mikor rá kerül a sor, hogy tegyen zenét, egy számomra ismeretlen bandát indít el.
- Mi a neve a bandának? - szólok előre a zene közepén, de nem hallja. A zene bömböl és ő már "érzi a zenét", mert lassan kiszabítja hajzuhatagát és jól megtánctatja Olivér örömére.
- Hagyd, ilyenkor se kép se hang - szól Oli előlről, túlkiabálva a muzsikát.
- Ja, ilyenkor ne is próbálj vele beszélgetni... - Betti nem bírja, fülére tapasztja mancsait, hogy tompítsa a "hangzavart".
Mikor megérkezünk a házhoz, a vörös lebiztosítja az autót, majd a házhoz megyünk. Nem túl hangos az utcára szűrődő zene, de nem is halk, viszont ha jó arcok a szomszédok, akkor nem lesz balhé belőle. A srác aki ajtót nyit, totál nincs magánál már most, plusz dől a füstszag a házból.
- Gyertek beljebb - tárja ki az ajtót, majd belépünk az amúgy otthonos, nagy nappalis lakásba.
- Italok a konyhában, minden más a dohányzóasztalon - mutat az említett tárgyra, mely köré összegyűlt egy kisebb csapat, na meg ha jól látom bong is van valamelyik lány kezében.
Bettire pillantok, aki készen áll a távozásra, ám Olivér megragadja kezét, mire a lány az enyémet és elhurcibálnak a konyha felé.
- Tudom, mit akarsz mondani - fordul is Olivér a lány felé, majd meglepődve pillant rám. - Hát te?
- Én? - felmutatom azt a kezem, amivel még Betti fogja az enyémet. Olivér felnevet.
- Szóval, tudom, mit gondoltok, de Levi nem szokott ilyen hülye bulikat tartani - helyesbít, a zene ide nem különösebben szűrődik át, így gond nélkül halljuk szavait. - De erről én sem tudtam, de ha már itt vagyunk... próbáljuk élvezni egy picit?
Betti összeszorítja ajkait, majd egy kis gondolkodás után, bólint egyet. Az asztalhoz lép, elővesz három műanyag poharat, majd tölt bele sört, s kettőt felém és Olivér felé nyújt.
- Akkor próbáljuk a legjobbat kihozni az egészből! - koccintunk, aztán lehúzzuk az italt, majd kimegyünk a többiekhez. Pont van annyi hely még, hogy leüljünk melléjük. A többiek persze észrevesznek, új lány érkezett a csapatba, illene bemutatkoznom is.
- Rebeka, de csak szólítsatok Rebinek - felelem arra a kérdésre, hogy mi a nevem. Az egyik platina szőke hajú lány pillantgat rám a műszempillái mögül, nem éppen barátságos szándékkal ismerkedik - a hangjából észrevehető.
- Hány éves vagy? - a kérdés már egy sráctól jön, aki kissé húsosabb mint az átlag, de ez is nagyon jól áll neki - amúgymeg a szemei zöldek...
- Tizenkilenc...
- Akkor bemutatom neked őket - szakítja félbe a "barátkozást" Betti. - Akkor kezdjük a másik oldalról, ő ott a szélén Vivi - a lányra pillantok, ő vizslat engem végtelen kedvességgel, platinaszőke haját csavargatja ujjával. Biccent a fejével.
- Mellette Hanna, Klaudia - a két lány szinte egyforma, világos barna haj, barna szemek, modellügynökségbe való arc, test. A tipikus szépségek. - Aztán a husis srác Levente, aki vendégel minket, aztán Norbi, Olivér, de őket már ismered - bólintok egyet, majd hallgatom őket, ahogy beszélgetnek régi dolgokról, vagy éppen frissen történt poénról. Nagyon nem tudok beleszólni, így csak néha felröhögök a témákat hallgatva. A piákat is behozza a végére Levi, kis idő múlva az egész társaság már túlordítja a zenét, egészen addig, amíg be nem toppan két késő.
Ami elsőnek szembetűnik, azaz hogy a világos barna hajú lány, tök átlagos. Nincs semmi szépészeti dolog, mégis szép, természetes. A szája telt ugyan, de nem az a felfújt túlzásba vitt, a szemei nagyok és zöldes-barnás színűek, ide látom, ahogy virítanak macskaszemei. Magas, rajta fekete csőnadrág és rá pár számmal nagyobb pulcsi, mely takarja fenekét és félig combjait - bizonyára a nála is magasabb srácé lehet.
A fiú tökéletesen ledarálja majdnem a többieket, habár Olivért nem igazán - bár nem helyes külső alapján összemerni két embert, de Oli tényleg sokkal helyesebb nála. A srácnak dús ajkai vannak, fekete haj, kék szemei- Betti barátainak miért van mindegyiknek paplanszája? Izmos, de nem izompólós csávó, hanem inkább egy laza fekete pólót visel, szintén fekete nadrággal, markában bőrdzsekijét fogja és jeges tekintettel néz végig a társaságon. A lány sem tűnik valami kedves egyednek, de a srác végképp nem. Leülnek a csajok mellé - szorítanak nekik helyet, majd rám néznek. Be kéne mutatkozzak, így már nyitom is a számat, de Betti megelőz.
- Ő itt Rebeka, Rebi a srác Ádám, a barátnője pedig Lilla - biccentek feléjük is, mire ők viszonozzák és elkezdődik a hangzavar előlről. Még mindig nem tudok nagyon a témához szólni, s ezt észreveszi Norbi, így felém fordul.
- Te nem akarsz... - nyújtja felém a bongot, mire megrázom fejem.
- Nem, elég nekem a pia is, másrészt ha Betti nem lesz magánál, akkor nekem kell majd valahogy hazatalálni.
- Ugyan, Olivér vérbeli sofőr, még eszméletét vesztve is tud vezetni - legyint egyet nevetve, de hiába erőlteti, nem fogadom el. A piát viszont igen, amit felém nyújt.
- Amit hallgattál zenét, mi a banda neve?
- Ja, hát nem tudom - megvonja vállait, de meg is magyarázza a miértjét. - Random keresek ki számokat, és mivel általában az ütem nem különbözik a számokban legyen bármelyik bandáról szó, így mindegy miket teszek be, csak rock legyen.
- De ha valamelyik megtetszik?
- Azt általában elkérem Olitól, de ez is inkább így másnapra derül ki.
- Miért?
- Mert az esetek többségében, bulizni megyek Olivérrel - itt elgondolkodtam egy picit. Szóval amit betesz Oli telójáról zenét, azt találomra teszi be, de ez is csak ilyenkor fordul elő, mikor éppen buliba tartanak. Nem tűnik úgy, hogy közel állnának egymáshoz a két srác, de végülis nem az én tisztem más életében kutakodni. - Na és te honnan jöttél?
- Egy igazán messzi helyről, tyúkszarban és tehénlepényben jártam eddig gumicsizmában - ezzel világossá teszem, hogy amúgy faluból való vagyok, mire bólintgat párat.
- És hogy jött, hogy felkötözöl a városba?
- Kezdett minden monoton lenni, na nem mintha nem imádnám a falu okozta szabadabb életmódot, de sok már így tizenkilenc éves létemre.
- Jaja, megértelek. Sokszor még én is kiakadok, pedig városban megy az élet mindig, meg a gondok is ezerszer nagyobbak, talán ez az amit annyira utálok benne...
- Egyszer el kéne menned falura, ha nem a disznóvágásra, akkor a rengeteg kakasra fogsz kelni - biztatom egy sunyi kis vigyorral az orrom alatt, mire játékosan meglök vállával.
- Lehet még meg is szoknám amúgy, miért tántorítasz el a falutól?
- Inkább csak a vele járó, kellemetlenségeket taglalom - nevetve öntök magamnak és neki bort, majd koccintunk a disznóvágásra.
A buli közepén Betti felkel és a konyhába siet, mire Olivér követi. Nem tudom mi történt, hiszen a lány mérgesnek látszott, csalódottnak és sértettnek, de nem megyek utánuk. Nagyon kíváncsi vagyok miért bukott ki Betti, de nem akarok belefolyni a magánéletébe, így a többieket hallgatom és végül a konyha felől, visszaemelem tekintetem a társaságra - ám Ádám szemeivel találkoznak az enyéim. Hátradőlve karolja át barátnőjét, miközben másik kezében telefonja van. Nem értem mit bámul rajtam, így felvonom szemöldökeim, mire ő sajátjait ráncolja.
- Hallod, Rebi - Norbi fordul felém egy üveggel a kezében. - Felelsz vagy mersz, jössz?
- Rebi, menjünk... - nem tudok válaszolni, mert Betti hangját hallom meg magam mellől. Felnézek rá, látom az arcán, mennyire csalódott és szomorú. Bólintok egyet, Norbira mosolygok.
- Legközelebb! - ígérem is meg, felveszem a dzsekimet és miután elköszöntünk, elindulunk a buszmegállóba. Illetve csak azt hittem, mert Betti elsétált a buszmegálló mellett.
- Minden rendben? Mi történt? - kérdezem meg azonnal tőle, ő pedig csendben megy tovább. Nem faggatom, nem akarom, hogy azt érezze, viszont amint potyogni kezdenek a könnyei, megállunk és karjaimba zárom rázkódó testét. - Jól van, minden rendben van... - simogatom fejét, kezdem sejteni miért sír.
- Nem szeret, Rebi. Soha nem is kedvelt úgy, csak jó volt, hogy én nem problémáztam minden éjszaka után és lazán tudtam kezelni a dolgokat. Soha, egyszersem fordult meg a fejében, hogy kedvelhet engem - keservesen sír. Még soha nem hallottam vagy láttam valakit így sírni, Olivér belegázolt a lelkébe, nem is akárhogy. Betti - a csekély tapasztalataimmal élve, eléggé naiv és könnyen szerelembe eső egy lány - mondjuk ha valakivel lefekszel egynél több alkalommal, akkor bizonyára elkezdesz érezni az illető iránt valamit, s ez lehet most is vele. Szegény lány csak szerelmes lett egy olyan srácba, aki kitűntette egy kis figyelemmel, mégha nem is megszokott módon, ő pedig ezt félreértette. Sajnálom, hogy így ért véget a bulija, biztos nehéz lesz ezután felépülnie. Nem tudok mit mondani, csak ölelem és vígasztalom szavak nélkül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése