Két hét telt el azóta, rendszeresen dolgozom és fizetni is tudom a lakbér felét, minden rendben megy. Bettibe kezd az élet visszajönni, így felajánlja, hogy hétvégén menjünk el csak mi ketten bulizni, de most igaziba és nem hülye füves partyba. Beleegyezek.
A buliba menet még leellenőrizünk mindent, pénzt és telefont, mert amúgy másra nem lesz szükségünk. A helyszín hangos és teli van emberekkel, néhol smároló párokat látni, na meg a mosdóban félreérthetetlen hangokat hallani. A buli amúgy jó, habár az összeülős kispart-t jobban preferálom, de új élménynek nem is rossz. Betti csattrészeg, de legalább mosolyog és nem szomorkodik, majd mikor véletlen nekimegy valakinek, meglepődve pislogunk párat.
- Ádám?
- Meglepődtem, hogy itt talállak titeket - kint vagyunk, a cigiző résznél, így halljuk egymás szavát. Lilla elég csendes lány, de ez is ugyan úgy vonatkozik Ádámra is, valahogy kényelmetlen a társaságukban lenni, de Betti már gondolom megszokta.
- Mi sem gondoltuk, hogy amúgy itt kötünk ki, de arra gondoltunk, hogy legyen már egy kis izgalom a nyugdíjas napjainkban - oké, Lilla talán nem is annyira csendes, meg bunkó. Csak kinézetre tűnik kicsit modortalannak, habár még csak egy perce kezdett el beszélni a társaságomban.
- Na ja, túl ki vagyunk égve már ahhoz képest, hogy csak három éve járunk.
- Ádi, hiszen a három év bőőőven elég, hogy kiégjetek. Legendás egy páros vagytok, komolyan - nevetve pöccinti le a hamut a cigi végéről az ittas barátosném, majd felém nyújtja a bűzölgőt. - Kérsz belőle? - alig láthatóan megvonom vállaimat. Már próbálni próbáltam, szívtam is már nem is egyszer, így végül elfogadom és szívok belőle két slukkot, majd Bettinek visszaadom, nem az én világom a dohányzás, az ízét sem szeretem, de ha megkínált vele, nem utasítom el.
- Az a három év nem volt zökkenőmentes... - jegyzi meg alig hallhatóam Lilla, mire Ádám rá pillant kék szemeivel, melyek most kicsit vesztettek volna a hidegségükből. Tehát ilyen szerelmesnek lenni? Ha valakit szeretsz, azzal másképp bánsz, legyen jó vagy rossz értelemben... és ez azt is magába foglalja, hogy másképp is tekintesz rá. Elmosolyodom rajtuk, hiszen amúgy nagyon egymáshoz illenek, ám következő pillanatban Betti ragad karon és miután eldobta az elégett csikket valahova a földre, bevezet a bárpulthoz.
Értetlenkedve meredek rá, hiszen nem tudom mi ez a hevesség, de nem is zavar különösebben a dolog, amúgyis kellemetlen volt már a két gerlepár mellett lábatlankodni - lehet, hogy az iszákos barátosném is erre gondolt, ezért rángatott el onnan.
A buli jó volt, a másnap volt szar. Mikor hazaértünk, még ittunk - pontosabban felittuk az összes piánkat, így "kissé" fejfájással egybevetve keltünk fel az ágyamban. Együtt aludtunk, ha jól látom és érzem a lábammal, hogy kiöntöttünk valamit az ágyneműre, remélem valami könnyen kimoshatót.
- Mennyi... az... - nem kell végigmondania, azonnal a telómért nyúlok, majd megnézem az időt rajta, kikerekednek a szemeim.
- Pontosan egy óra...
- Reggel?
- Éjjel... - ekkor felpattan az ágyból, ijedten kap fejéhez. - Milyen nap van ma?
- Hétfő...
- Basszameg, még a beadandóm sincs kész! - ugrik is ki az ágyból Betti, mire sietve követem, ám a fejünkbe nyilaló fájdalomtól megállunk egy pillanatra.
- Előbb valami gyógyszert kell találnunk - sietek is a konyhába, egy egész levéllel a kezemben, egy nagy pohár narancslével a másikban sietek vissza a szobába. Bevesszük az életerőt, majd visszadőlünk az ágyra.
- Te emlékszel valamire?
- Nem, csak részletekre...
- Na és mik azok?
- Hogy hazajöttünk, és ittunk... - tényleg csak ennyi van meg, régen, sőt, inkább most először ittam magam le teljesen eszméletlenre. Megköszörülöm a torkom, majd felülök. - De csak nem csinálhattunk nagy bajt, elvégre két lány mit tudna csinálni, egy elengedett éjszaka?
Végül nekiesünk a beadandónak úgy éjjel három felé. Betti szó szerint mindjárt elalszik, kezéből a toll lassan kigurul, annyira nem tudja már melyik bolygón van, s szeintem ha azt hazudom neki, hogy amúgy az űrben ír házit, el is hinné simán. Nekem ez nem ilyen, ha egyszer felkeltenek visszaaludni nem tudok, így még viszonylag frissen keresgetek elő a gépen infókat a második világháborúval kapcsolatosan, közben kicsit szörfölök a facebookon is - habár ez tényleg nem tartozik a hobbijaim közé, leginkább a messenger applikációt használom aktívan. Éppen valami 5 minute craftos videót nézek, mikor hirtelen felugrik Ádám chatfeje. Nem kell megnyitnom a beszélgetést, megnyitja az magát, én pedig pillanatok alatt lesápadok. Te. Jó. Ég.
- Betti, azonnal kelj fel! - lépek az alvó lány testéhez, és azon nyomban felrázom álmából, kicsit dühösen néz vissza rám, én pedig hevesen a monitorra mutatok le sem szarva, hogy amúgy lehet kicsinál ezért. - Én... miért? Mi történt az este? Ráírtam, de nem akartam, nincs így, nekem ő nem...
- Mi, mi van már? - csapja le a tollat ingerülten a füzetére, felkel és beül a székbe. Mikor elolvassa az üzenetet, ugyan azzal az arccal néz vissza rám, ahogy én lesem őt.
- Nekem most végem van.
- Miért írtad azt Ádámnak, hogy tetszel? - fogja fejét Betti, de elhiheti, hogy én sem tudom.
- Nem tudom, én nekem... ő nem tetszik... mondjuk jó,nem néz ki rosszul, de barátnője van! - rogyok le az ágyra tanácstalan képpel a fejemen.
- Ha Lilla ezt meglátja, szerintem kiveri belőled a lelket - jelenti ki teljesen magabiztosan, mire összehúzom magam. Lilla eleve ijesztő, hát még akkor amikor ideges milyen lehet...
- Tudom, de ezt tényleg nem akartam neki írni, tulajdonképpen azt sem tudom, kinek akartam. Egyáltalán miért írtam volna neki ezt, mikor szerintem ponthogy becsülendő, hogy három éve együtt vannak?
- Nem emlékszel tényleg semmire az estéből?
- Nem, te?
- Nem, de... - ő is megnézi a telóján, az üzeneteket, majd megnyugodva teszi kezét szívére.
- Na? Nincs semmi, ugye?
- Nem, nem írtam Olinak semmit sem.
- Mi?! Én azt hittem, hogy azt nézed, hogy Lilla írt neked valamit! - itt már nem bírom tovább, és inkább kidőlök a francba. Ez a vég. Tényleg a vég. Az pedig, amit Ádám reagált rá, méginkább felkelti bennem az öngyilkossági kísérlet ötletét, mivel csak egy "oké"-t írt, nem többet. Mi van, ha Lilla írta helyette? Mi van, ha már tervezi a kibelezésemet, kitörölte az üzenetet Ádám telefonjából, hogy még véletlenül se sejtse, miért ás egy embernagyságú gödröt a kertjébe?
Ez borzalmas, ez a vég. Ez maga a téboly.
Másnap reggel, hullaként indulok melóba. Sötét karikák a szemeim alatt, sminkre sem futotta, szóval most úgy nézhetek ki, mint egy piros-gennyes pattanás. A melóban kérdezik is páran, hogy minden okés velem vagy ilyesmi, de csak bólogatok és igazából az egész napot csendben dolgozom végig - így amúgy a teljesítményem is tök jó, talán alkalmaznom kéne majd a jövőben ezt a technikát gyakrabban. Elnyomva egy ásítást keverek be magamnak is egy erős feketét, mikor megpillantom Lilláékat a köralakú tér másik oldalán. Szemeimmel követem minden mozdulatukat, majd mikor közel érnek a kávézóhoz, a pult alá vetem magam.
- Mi van vele? - fordul az egyik lusta pincérlány a másikhoz, mikor meglátják mit is művelek. A fekete hajú csak megvonja a vállát, bámulnak rám mint az újkapura, én pedig igyekszem magam teljesen összehúzni - nehogymár észrevegyenek. Sajnos a szerencsém elhagy, megcsendül a vendégek számára kitett csengettyű, én pedig kelletlenül mászok ki a pult alól, szembetalálva magam Lilláékkal. Teljesen elszégyellem magam.
- Csak... kellett pár kapszula... - hazudom rájuk sem nézve.
- Nem gáz - hallom meg Lilla hangját. - Mi a legédesebb italotok?
Hirtelen azt sem tudom, melyik is az... de a menülapról lesek egy nevet - pont előttem van, aztán azt vágom rá a kérdésre.
- Akkor egy olyat kérek - beütöm gyorsan a gépbe, majd a hátam mögött a két pincérlány, készíti is az innivalót. - Te kérsz valamit?
- Nem, nem kívánom most a kávét - Ádám hangja elég közelről cseng, egyre hangosabban és viszhangzik már füleimben. Mennyire lehetek most kipirulva a szégyentől?
- Rendben, a rendelést felvettem... - elmondom még mennyibe kerül a kávé, majd miután kifizette Ádám, gyorsan odaadom a visszajárót. A nyugtát is letépem a gépről, Lilla egy kezmozdulattal tudatja velem, hogy nem kell nekik, így kidobom a papírfecnit. Egy takarásban lévő asztalhoz ülnek, így megnyugodva fordítok hátat és dőlök neki a pultnak. Ez meleg volt. Lilla nem tűnt mérgesnek, mintha nem is tudna a dologról... el kéne mondanom Ádámnak, hogy ez csak egy félreértés volt, nem neki akartam írni... habár az okés, hogy nem neki, de akkor kinek?
Kinek írhattam - számomra - ennyire zavarbaejtő üzenetet? Oké, a világ fejlődik, a vallomást is kétféleképpen lehet kifejezni, vagy elmondod vagy leírod, de mindkettő szituáció nagyon kínos - márha igazak az érzéseid. De mégis, számomra az amikor írásban történik a vallomás - és itt nem a szerelmes levelekre gondolok, akkor az eléggé érzéketlen, vagyis nekem nem akkora szám, nincs meg az a közvetlenség. Persze akkor nincs gond az írással, ha mondjuk együtt vagytok és azt írjátok egymásnak messengeren, hogy "szeretlek pömpölömpőm, aludj jól", akkor ki nem szarja le, de még ennél is inkább a hívásban történő beszélgetést tartom többre, mint az egész délutános írkálást. Gondolataimból Betti mosolygós arca zökkent ki, mióta mosolyog rám?
- Na, mitől van ilyen jó kedved? - lépek is mellé, mire megvonja a vállait. - Fura vagy nekem te lány, mi történt? - a pultnál ül, még nincs átöltözve, így megfogom a kezét és behúzom az öltözőbe. - Mesélj, mitől vagy ilyen mosolygós kedvedben? - lelkesedek fel, de a kezdeti öröm elmarad, ugyanis mosolygós száját, sírásra biggyeszti lefele. Megilletődve nézek rá, ő pedig telefonján pötyög be valamit, majd az orrom alá dugja a készüléket. Baszki. Olivér és Kaludia végül összejöttek, és ezt kitették facebookra is. Bettire emelem tekintetem, aki lassan lerogy a padra. - Hiszen tudtuk, hogy ez történik...
- De hittem, Rebi. Reménykedtem, hogy Olivér végül viszonozni fogja a szerelmem, hogy amit mondtam neki a bulikor, figyelembe fogja venni... Ő... - elhallgat, letörli a könnyeit. - Nem gondolkodott ezekszerint el ezen. Sőt, lehet az eszében sem voltam ez alatt a három hét alatt, amíg nem találkoztunk.
- Sajnálom... Betti én... - leülök mellé a padra, és magamhoz ölelem annyira, amennyire csak tudom. Nem tudom mit mondhatnék. Nem sír, de biztos vagyok benne, a körülményekre tekintettel nem akar, mert neki is dolgoznia kell. Annyi ezzel a baj, hogy nem tudok mit tenni érte. Konkrétan úgy futott egy srác után, hogy az még csak le sem szarta, egyszerűen... szar helyzet. Betti sosem érdemelne ilyen bánásmódot, de lehet, nem neki szánta az ég Olivért, hiába éltek meg annyi mindent. Betti lassan kimászik a karjaimból, és rám mosolyog.
- Tudtam, hogy ez lesz. Mégha volt egy kis reményem is, akkor megbukott, mikor egy szót sem írt rám, hogy hogy vagyok, vagy hogy mit csinálok. Nem érdekli mi van velem, Rebi, s talán ez fáj a legjobban. Annyi minden után, annyi de annyi szenvedés után, én jártam meg a poklokat, ő pedig csak éldegél nyugodtan, Kaludiával az oldalán. Nem tudom, mit tegyek, igyekszem elfelejteni, de mikor látom, hogy ő is fent van facen, késztetést érzek rá, hogy ráírjak, hogy beszéljek vele, de aztán rájövök, hogy egyálatalán nem érdeklem - dől belőle a keserűség, én pedig hagyom, hogy elmondjon mindent, amit csak megosztana velem.
- Lehet egy randi megoldaná. Megpróbáltunk már mindent, mi van, ha mondjuk... elmennénk közösen randizni? Vicces is lenne, na meg a vakrandi csak egyszer esedékes, nem is kell többszöri alkalomnak lennie - vetem fel az ötletet, mire felpillant rám, és bólint egyet. Tuti nincs kedve hozzá, de legalább...
- Csajok, siessetek, vendégek is vannak! - dörömböl hirtelen az ajtón Dia, mire mindketten felrázzuk magunkat, s én kimegyek felvenni a rendeléseket, ameddig Betti átöltözik.
A vakrandi, hamar elérkezik. Nem tudjuk milyen oldal is az ahol felregisztráltunk, viszont az évet és a nemet beállíthattuk sorsolás előtt, így most várjuk, hogy kidobjon valakit a gép Bettinek. Egyszeriben megáll a pergető egy képnél, a srác helyes és kedves a mosolya - majd élőben is megtapasztaljuk, milyen is valójában. A képek csalnak, elég sokszor. Nekem is kijön valami emberke, valami álnevű csávó, de amúgy a képen nem néz ki rosszul -márha nem fake profil... igazából nagyonis annak néz ki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése