Westend 3.rész

Másnap Betti a szobájaban marad, nem is jön ki egészen addig, amíg meg nem érzi a spagetti illatát. Próbáltam reggel kicsalogatni a tojásrántottával is, de úgy látszik nincs oda érte - ahogy én sem, de muszáj valamit ennie.

- Na, csak előbújtál? - mosolygok rá a kócos, rövidnadrágos lányra.

- Ráhibáztál, szeretem a spagettit - ül is fel a konyhapultra, majd egy tányért nyomok a kezébe és hagyom, hogy szedjen magának. Mikor belekóstol hálásan pillantgat rám, talán ez az egyetlen olyan étel, amit el is tudok készíteni normálisan.

- Jobban vagy már?

- Nem igazán. Nehéz elfogadnom, hogy valaki olyannal feküdtem le nem is egyszer, aki nem szeret viszont mégis, nem bántam meg. Sőt - megrágja a falatot, és azután válaszol. - Még talán újra meg is tenném vele, függetlenül a ténytől. De ez már csak megszokás, igaz? Hiszen annyit voltunk együtt, olyan régóta ismerem már, mégis várom hogy hívjon, hogy rámírjon... - sóhajt egyet, majd inkább ismét telitömi a száját spagettivel, közben letörli kibuggyanó könnyeit.

- Mióta ismered? - terelem a témát azonnal, nem akarom, hogy megint úgy sírjon, elég volt látnom akkor.

- Ovis korom óta. Emlékszem, akkoriban nem akartak velem játszani, mert nem voltam egy szép kislány... meg eléggé rossz is voltam. Mindig húztam magammal a többieket, de Olivért nem kellett, ő jött magától, sőt. Volt mikor ő talált ki balhékat, amiért ugyan sarokba állítottak minket, de a szórakozás minden napra meg volt - kicsit elmosolyodik az emlékeket felidézve.

- Akkor nem csodálom, hogy ennyire padlóra küldött az egész dolog...

- Persze, hiszen általánosba és középsuliba is együtt jártunk, sőt, egymással vesztettük el a szüzességünket is. Akkoriban nagyon menő volt az, aki már lefeküdt az ellenkező nemmel, így mi sem akartunk kilógni a barátainktól, és arra gondoltunk, hogy akkor csináljuk együtt. Talán akkoriban szerettem bele végérvényesen, hiszen amúgy egy elég félénk srácról beszélünk - hagyom hogy beszéljen, hiszen így talán könnyebb lesz lezárnia ezt a kapcsolatot. - Nem gondolja róla senki, de hamar rá tud parázni a dolgokra, utálja a tésztát és az uborkát, de vendégségben megeszi, legyen bárhol, mamájánál vagy nálunk. Amúgy fél a bogaraktól is, egyenesen irtózik a pókoktól és amúgy, szeret vezetni, de szeret biciklizni is, még a barátnőiről is tudok, arról hogy kivel írogat és arról is, hogy kiről mi a véleménye... - itt elhallgat hirtelen. - És már azt is tudom, hogy ki tetszik neki... - halkabb, erőtlenebb lesz a hangja, leteszi a spagettijét a konyhapultra. - Klaudia, az ikrekből. Nem tudom, hogy és mikor... azt mondta, rendes lány, szép, jó az ágyban... - ismét dől szemeiből a könny. Ez... borzalmas. Mellette lefeküdt Klaudiával is, ezekszerint, ő pedig azt hitte, csak vele csinálja. Betti... mit mondhatnék neked? - Mikor ezt elmondta, és ahogy láttam viselkedni Kaluval a bulin, borzalmasan fájt. Inkább a konyhába mentem, nem akartam végignézni ahogy enyelegnek előttem, de ő aztán utánam jött... bevallottam neki, hogy mit érzek, és erre csak egy sajnálomot tudott kinyögni. Mikor rákérdeztem, hogy miért, elmondta az igazat, hogy Kalu tetszik neki és hogy mellettem, vele is lefeküdt egyszer-kétszer - nekem fáj ezt hallgatni. Betti, aki tényleg a légynek sem ártana, így kikosarazza azaz ember, akit már kiskora óta ismer, tapasztalatokat gyűjtöttek és erre... - Jobb lett volna, ha nem kérdezek rá. Ha inkább mararok tudatlan. Annyira fáj, Rebi, de tudom azt is, hogy nem csak ő létezik a világon, de... nekem csak ő van. Nincs más - szipogva törli le a könnyeit, én pedig lábai közé férkőzve ölelem meg ismét. Kicsit fura a helyzet, ezt ő is belátja, így miután megemlíti, röhögve mászik le a pultról - legalább megnevetette ez a kis affér.

- Nézzünk ma filmet, csomó kukoricával? - bólint egyet, így beizzítjuk a kőkorszakit, és kapcsolgatunk a csatornák közt, keresve egy jó filmet, közben pattogtatunk vagy három csomag kukoricát. Vasárnap lévén, miért ne?

Hétfő reggel Betti kel elsőnek, bejön hozzám köszönni.

- El is felejtettem megkérdezni, hogy melyik egyetemre jársz...

- Ah, még nem iratkoztam be sehova, szerintem inkább dolgozni megyek, vagyis munkát fogok ma keresni - ülök fel az ágyban, megdörzsölve csipás szemeim.

- Hívd el magaddal Norbit, ne egyedül lófrálj a városban, plusz akár jöhetnél oda is, ahol én dolgozok. Felvétel van kasszás pozícióra... ha gondolod, felhívom őket és beajánlak.

- Uh, az nagyon jó lenne! - ragadom is meg az alkalmat, mire Betti már tárcsázza is számot. Megbeszélem a főnökkel, hogy ma bemegyek felvételre, bizonyára tudok vállalni egy egész műszakot is, meg akár raktárosként is simán helytállok, mire csak annyit mond, hogy akkor vár engem reggel kilencre. Azonnal Betti nyakába vetem magam, aki röhögve nyomja ki a készüléket.

Norbi amúgy tényleg eljött velem, direkt tömegközlekedéssel, így megmutatva nekem hogy kell majd bejárnom.

- Köszi, életmentő vagy - ülünk fel a buszra.

- Ugyan, nincs mit. Mikor én jöttem a városba, elsőnek tökre eltévedtem, pedig amúgy jártas voltam Pesten.

- Tényleg, te honnan jöttél?

- Innen nem messze, Kistarcsáról. Amúgy jó hely volt az is, csak érted, kirepültem a szülők mellől...

- Ah, megértelek - helyeslek, hiszen ismerem milyen érzés. Függetlenedni akart, és lám már az is.

- Amúgy szerintem tetszeni fog a kávézó, meg tuti felvesznek ha Betti beajánlott, asszem ott ő dolgozik a legrégebb óta.

És nem hazudott. A Westend amúgy eléggé nagy és forgalmas, de alapjáraton megszokható, szóval nincs problémám vele, a kávézó amihez van külön ülőrész is tökre hangulatos a maga formájában, így már most tetszik, és nem mellesleg az ott dolgozók is barátságosak. Körbevezettek mit hol találok, majd megmutatták a munkaruhát és az öltözőt, ami rohadt kicsi, de legalább lesz hely a cuccaimnak, ja és amúgy tényleg felvettek a feladatra.

Norbival még beugrunk a mekibe, leülünk az egyik szabad asztalhoz.

- Betti... jól van? - kis csend telepedett ránk, majd csak utána tette fel a kérdést.

- Jól, talán picit... - inkább helyesbítek. - Nincs jól. Nagyon szomorú, és kedvtelen.

- Olivér egy pöcs, mindenki tudja, ő mégis szereti... Bettit csak tönkretette ez a kapcsolat.

- Ezt hogy érted?

- Ő nem mindig volt ilyen, Rebi. Mióta ismerem őket, Betti teljesen más lány volt, mint most. Nem beszélt sokat, nem foglalkozott ennyire a külsőjével, tulajdonképpen akkoriban sokkal egyedibbnek tűnt, mint most. Levágatta a haját, mert Olivérnek a rövid haj tetszik, befestette, mert Olivér szereti az ilyen hajakat a lányokon. Mindent, ami a külsejével kapcsolatos, Olivér miatt tette és a vak is látta, mennyire szereti, csak a hülye nem vette észre - elvesz egy krumplit, és a ketchupba mártva bekapja. - Betti stílusa nem ilyen volt. Ő szerette a hosszú haját, gondozta és ügyelt rá, de mégis szerette azt a hatást kelteni az öltözékével kapcsolatban, hogy ő aztán leszarja a kinézetét. Nagy, bő cuccok, de mégis kurva jól állt neki, ám mikor megtudta, hogy Olivér a csajos lányokat kedveli, hirtelen stílust váltott - kicsit ledöbbent a hallottak. Tényleg, ennyire szerette Olivért, és képes volt ennyi mindent megtenni, csak hogy tetszen neki, de a srác észre sem vette? A sajnálatom Betti iránt, egyre csak növekszik, és már az étvágyam is elment.

- Szerinted most, hogy tudja az igazat...

- Visszatér a régi stílusához? Valami rosszba fog menekülni? Őszintén? Nem tudom - tanácstalan Norbi is. - Ha így tenne, az egyértelművé tenné, hogy Olivér miatt csúszott szét, de már kit izgat, eleve? Betti abban a hitben van, hog senki nem jött rá arra, mit művelt magával. Olivér pedig egyenlőre szerelmes abba a lányba, a magas, hosszú combú Klaudiába - csend telepedik ránk. Nem ismerem annyira Bettit, de tudom, hogy ezután nehezebb lesz felállnia, mint hittem, de segíteni fogok neki. Nem engedem, hogy megint megtörténjen ez.

Miután Norbi hazakísért, szedek magamnak a tegnapi spagettiből, és a TV-t bámulom. Azon töröm az agyam, mit tehetnék Bettiért. Ha vásárolni vinném, talán az nem lenne jó cselekedet, de ha mondjuk játékterembe vinném? A szabaduló szoba jó móka azt olvastam, meg nem hiszem, hogy oda valaha elment Olivérrel. Igazából a tervem a következő, minél jobban próbálom elterelni a figyelmét a srácról, annál könnyebb lesz felejteni, de talán még hagynom kéne, hogy leülepedjen benne a téma. Igen, így lesz.